ITT KEZDŐDIK. Továbblépés: Bejegyzés végén ÚJABB BEJEGYZÉS-re kattintva

Budapest Airport

Itt ülök a reptéren, várva a beszállásra. Azt hiszem elmondhatom, hogy ilyen szervezett még soha életemben nem voltam. Ma délelőtt picit ide...

Ausztrália

Pénteken, azaz holnap lesz három hete, hogy itt vagyok Ausztráliában, a Füvesember otthonában.
Ez alatt az idő alatt össz-vissz kétszer voltam az óceánparton, elmentem Perth-be, a barátságos nagyvárosba, és volt alkalmam megtekinteni egy két kisebb várost. Az egyik egy óceánparti kis ékszerdoboz, a másik pedig egy teljesen tradicionális ausztrál városka, York:
Ezek alapján is egyértelműen elmondható, hogy nem a turistáskodás volt jellemző az elmúlt időszakra, hanem teljes mértékben felvettem a helyi érzést és ritmus és asszimilálódtam az itteni életbe. Európához képest kultúrában nem igazán bővelkedik, ugyanis a mai napig fennálló Ausztrál Államszövetség mindössze 1901-ben alakult meg, így nem sok történelemre tekint vissza, hiszen előtte börtönszigetként funkcionált. A fehér ember története Ausztráliában mindössze kétszáz éves, ellenben az ausztrál bennszülöttek (aborigin) kultúrája több mint 40 ezer éves múltra tekint vissza, de más források szerint a sziklarajzaik már közel 175 ezer évesek. A bennszülöttek kultúrájának minden része a nomád életmódról tanúskodik. A mítoszok szerint őseik óriás kenguruk voltak (vagy kígyók, emuk), akik dalaikkal alkották meg a tájat, adtak életet a növényeknek, állatoknak, embereknek. A teremtés után eggyé váltak a Földdel (totemek tisztelete innen ered). A bumerángot kb. 10 000 évvel ezelőtt találták fel az őslakosok, és csak néhány középső sivatagos területen használta néhány törzs kisebb állatok elejtésére.
Mint ahogy itt vagyok a nyugati parton, Ausztráliáról ennek fényében beszélhetek csak, hiszen a túloldalt nem láttam, azt nem tudom milyen, de az biztos hogy ott él a lakosság 80%-a és a helyiek szerint a stresszesebb élet miatt, több a stresszes ember is. Ezt a Nyugat-ausztrál tartományt leginkább az óriási terekkel tudnám jellemezni, ami többek között mind az utakban, mind a természet számára fent tartott térben, mind a hűtőgépekben megnyilatkozik. :) Az első dolog ami feltűnt, a hihetetlen kristály tiszta ragyogó kék ég és a vakító fehér felhők. Mivel itt épp nyár van, és közeleg az ősz, nagyon nagy szárazság jellemző mindenfelé, ezért túl sok zöldet nem látsz (a szépen karbantartott városokat kivéve), hanem sokkal inkább barnás, kiégett színeket és vas oxidtól megszíneződött vörös talajú földeket. Olyan igazi western filmes hangulata van, nekem nagyon tetszik, bár sokak szerint a téli esős időszakban sokkal gyönyörűbb. A növényzet is igen egyedi és a népsűrűség lévén nagyon kicsi, a természet óriási területeken nyújtóztatja ki karjait, aminek száraz meleg hangulata teljesen magával ragad. Az egyik kedvenc növényemet, ami mindenfelé megtalálható az alábbi kép mutatja:
Végtére is azt lehet elmondani Ausztráliáról, hogy kicsit európai, kicsit amerikai, kicsit ázsiai, de mindenképp összességében ausztrál.
Jelenlegi otthonom Perthtől kb 50 km-re Keletre található, Gidgegennup aprócska városán kívül fent a hegyen egy közel 3 hektárnyi területen. Erre felé nem sok ember lakik, konkrétan még egy szomszéddal sem találkoztam a három hét alatt, pedig állítólag vannak. Dipaunka nagy szeretettel fogadott óriási otthonában, ahol a hangszerei mellett kaptam VIP helyet, így minden reggel dobok, cintányérok, kongák, didzseridu és ki tudja még minek a társaságában ébredek. A nappali gyakorlatilag gyógynövény kivonatos üvegek múzeuma, több mint ezer különféle gyógynövénnyel, amihez ha már közel mész, meggyógyulsz. :) Mindegyik alkoholos kivonatot saját kezűleg ő készíti el az egyik hátsó szobában levő laboratóriumában, amikkel aztán a pácienseit kezeli óriási sikerarányban. A rendelője 20 km-re van innen, ahol intuitív és extraszensz képességeivel, valamint kineziológiai módszerekkel teszteli ki a kórisme után az adott beteg gyógyulásához szükséges gyógynövényeket. Különböző gyógynövény formulákat is kidolgozott egyes betegségekre és általános használatra épp úgy, mint a Bach virág kivonatokhoz hasonló gyógynövény és virág esszenciákat.
A gyógynövényekkel való gyógyítás az emberrel egyidős. A gyógynövények élő entitások, akik egy olyan nyelven beszélnek hozzánk, mely már régóta feledésbe merült, azonban teljesen tisztán az értésünkre adják, hogy a gyógyulásunkhoz melyikükre van szükségünk. A gyógynövényeket fogyaszthatjuk a napi étkezésünkkel, teaként, tinktúrában és egyéb más módokon. A levelek, virágok és gyökerek szintén fogyaszthatóak, ezért Dipaunka, teljes elszántságával arra buzdít minket, hogy építsük bele a gyógynövényeket a mindennapos életünkbe, ugyanis gyógynövényekkel meggyógyíthatjuk az egész világot.
Ezen kívül aromaterapeutaként, alkimistaként, tanárként, sámánként és íróként is tevékenykedik. Igyekszik az embereket hozzásegíteni ahhoz a tudáshoz, amivel elősegíthetik az önálló gyógyulásukat a megfelelő étkezésen, életmódon és tudatosságon keresztül. Hiszen ahogy mondja, a testünknek, melyet erre az életre kaptuk, épp úgy mint a kocsinak, vagy bármi másnak gondozásra és karbantartásra van szüksége.
A Szeretet képes mindent meggyógyítani és a Szeretet ereje az, ami meg fogja változtatni a világot – mondja. Amint a szívünkből cselekszünk, és szeretetben élünk, nem létezik szemrehányás, utálat és félelem többé. A Világ helyzete egyre kritikusabb, és ezt mindannyiunknak észre kellene venni és együtt, illetve egyénileg is dolgozni rajta. Meg van hozzá az erőnk, meg tudjuk változtatni a dolgokat. A legnagyobb erő a kollektívában van. Csak képzeld el, hogy mi történik akkor, ha minden ember a világon pl 1 hétig nem eszik Mc Donalds kaját és nem vesz Coca-Colát. Vége. Csak képzeld el milyen energiákat indít be az az aprócska egyszerű gesztus, hogy mindenki a világon, minden étkezéskor köszönetet mond mindazoknak az élőlényeknek, akik részt vettek abban, hogy az étel olyan formában ott lehessen előttünk az asztalon, készen a fogyasztásra. Itt az idő, hogy megköszönjük a Földanyának mindazt az ajándékot, amit kaptunk tőle és hogy több szeretetet, tudatosságot és megbocsájtást hívjunk az életünkbe. Ha kinyitjuk szívünket és emlékezünk arra, hogy kik vagyunk igazán, ott terem a végtelen Fény és Szeretet.
Ha valakit érdekel a weboldala, akkor íme: www.theherbalist.com.au
A farm egy részén, közvetlenül a ház mellett található a kert, ahol mindenféle gyógynövények, zöldségek és gyümölcsök növekednek. Többek között a teljes újdonság erejével hatott a füge fa, ugyanis én fügét még csak szárítva ettem, és bizton állíthatom, hogy frissen sokkal de sokkal finomabb: zamatos, lédús, édes, igazából alig lehet abbahagyni. Dipaunka nem a mennyiségre megy egy-egy adott faj termesztéséből, hanem inkább sok különböző féle növényt próbál nevelgetni, több-kevesebb sikerrel az errefelé ólálkodó nagyszámú kenguruknak és madaraknak köszönhetően, vagyis nem köszönhetően. A hatalmas területen található még egy Tipi (óriási sátor), amely különböző általa vezetett szertartásoknak és meditációknak ad otthont valamint egy onnan 100 m-re elhelyezkedő izzasztó kunyhó.
Az itt töltött időmben leginkább a kertészkedésben és a háztáji munkákban segédkezem, de amikor valami szertartás, vagy meditáció közeledik, annak az előkészületeiben is szervesen részt veszek, így folyamatosan alkalmam nyílik tanulni tőle. Emellett pedig sokat beszélgetünk és én pedig sokat kérdezek.
Néha elmegyünk egy-egy valamilyen apropóból szerveződött baráti összejövetelre (legutóbb a teljes családját megismertem a lánya esküvőjén), de alapvetően az idő legnagyobb részében, teljesen egyszerű életet élve itthon tevékenykedünk. Én hihetetlenül élvezem ezt a nyugit és persze ezt a tudást és tapasztalatot, ami körülvesz. Sokszor jut eszembe a jászfényszarui tanyánk, ami ugyan csak 1-2 évig volt meg, olyan 6-7 éves korom körül, de mégis mély emlékeket hagyott bennem a búbos kemencével és gémeskúttal együtt, ahol Apukám telefonfülkéből alakított ki egy WC-t és ahol megannyi őzike és nyúl szaladgált, én pedig a közeli szénakazalban ugráltam.
Dipaunkát elég sokan ismerik a környéken és messzebbről is, leginkább gyógyító és sámán tevékenysége kapcsán. Egy hétre rá, hogy megérkeztem egy izzasztókunyhós élményben vehettem részt.
Az izzasztókunyhó szertartását az észak-amerikai indiánok a test és lélek megtisztítására használták, valamint a szkíták gyógyító tudásának fontos része volt évszázadokon keresztül. A későbbiekben viszont sokáig, mint ősi pogány szokást tiltották. Az indián kultúrában ez szertartás a felnőtté válás és a Látomáskeresés szertartása. Felnőtté válásunk után pedig az útkeresést és a lélek gyógyulását szolgálja. Ez egy beavatás az önmagunk és világ megismerésébe, megértésébe és az Univerzum átélésére. Az izzasztó kunyhó igazából megtisztulás és újjászületés egyben. Mindhárom szinten (test, lélek, szellem) gyógyít. A gőz belélegezve izzadást vált ki, ezzel elégeti a méreganyagokat a szervezetből. Az imák, fohászok, énekek a lelket tisztítják és a gondok, örömök megfogalmazása által a szellemi úton való járást is segítik. A szertartást egy egyéni előre kigondolt belső szándék vezéreli, ami lehet gyógyulni vágyás akár lelki, akár fizikai szinten, vagy valami az egyént erősen foglalkoztató meg nem értett dologra való rákérdezés, pontosítani vágyás. A kunyhó gömbölyded formája az anyaméhet jelképezi. A Földanya méhét, és saját édesanyánk méhét is, de a világ teljessége, kereksége is jelen van. A kunyhóba való belépés előtt a vezető megfüstöl, majd a Nap járásának irányában mindenki leül odabent. Imák és fohászok közben a sámán behívja a négy elemet és az égtájakat, majd minden résztvevő hangosan megosztja a szándékát a szertartással kapcsolatban. Négy kör van, ezek a négy égtáj üzeneteit fogalmazzák meg, melyek a következők:
Nyugat: A nyugvás, elmúlás iránya. Itt tér nyugovóra a Nap. Ide tartozik tehát mindennek az elmúlása, vége, a halál. A szülők, nagyszülők, távolabbi ősök, a bölcsesség iránya. Bármi, amin már túl kell lenni, letenni terhét. Évszaka az ősz, eleme a föld, színe a fekete, napszaka az este, ideje a múlt.
Észak: Az éjszaka, az álmok, látomások helye. Ezek mutatják számunkra belső igazságainkat. Ez a lelkiismeretnek, a lelkiismeret aranytükrének, a megtisztulásnak és az igazságnak iránya. Ide tartozik minden, amitől szeretnénk megtisztulni, lemosni magunkról. Évszaka a tél, napszaka az éj, eleme a víz, színe a fehér, ideje pedig az időtlenség, hiszen álmainkban egészen más idő létezik, mint az ébrenlétünk során.
Kelet: A keletkezés, indulás, születés, gyógyulás iránya. Ide köthető minden kezdet: egy új kapcsolat, munkahely, lakás, terv, illetve ezekre való törekvés, vágyakozás. Ide tartozik a gyermekszületés is. Évszaka a tavasz, napszaka a reggel, eleme a levegő, színe a vörös. Ideje a jövő. Ebben az égtájban és a szertartás harmadik körében lehet testi, lelki, szellemi gyógyulásért is imádkozni.
Dél: Itt süt legerősebben a Nap, itt áll legmagasabban, itt ragyog legfényesebben. A dél tehát az erő iránya. Ebben az irányban lehet erőt kérni bármilyen feladat elvégzéséhez, illetve köszönetet mondani bárkinek, bárminek bármiért. Évszaka a nyár, napszaka a dél, eleme a tűz, ideje a jelen, színe a sárga.
A négy kör alatt további imákat és mantrákat énekelünk vak sötétben. A kunyhó melegét az izzó kövek adják. Ezen körülmények között eltűnnek az élettel és saját tudatalattinkkal kapcsolatos félelmeink, eltűnik az ellenállás. A tudatalatti ebben az állapotban mélyen megnyílik, elénk tárva önmagunk felfedezetlen mélységeit, életünk miértjeit, sorsunk összefüggéseit. Ha valaki nem tud tovább bent maradni, nyugodtan kimehet, de vissza azonban már nem jöhet.
Egy másik alkalommal az Újhold és a Shivaratri, vagyis „Shiva Isten Nagy Éjszakája” kapcsán sámándobolást tartottunk. Na hát ez is fantasztikus volt. Mindenki elhozta a dobját, vagy bármilyen egyéb hangszerét, ami lehetett akár gyufásdoboz is, majd egy rövid bevezető és a szertartással kapcsolatos szándékmegosztást követően lassan felépülve megkezdődött a dobok, énekek és mantrák révületbe ejtő és varázslatos összjátéka. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy olyan hangok jönnek ki a torkomon, amilyenek még soha, így teljesen ámulatba ejtettek. Többször meg kellett állnom a nevetés, csodálkozás és az elmém analizálni vágyása miatt, azonban azt, hogy vajon ez az egész mégis hogyan történik, ilyen módon persze nem sikerült megérteni. Ez is egy eszköz, egy forma az Önmagunkhoz, a Forráshoz, az Univerzumhoz való kapcsolódás elősegítéséhez. Az összenergia működött, szinte összeszokott csoportként épült fel majd halkult vissza újra és újra ez a csodálatos isteni hangzás, az ősi rituálé. A szertartást egy rövid csend követte, teret engedve a gerjesztett energiáknak, majd megosztottunk egymással az élményeinket. Ezek után következett az est fénypontja, még pedig hogy szokás szerint földelés céljából minden szertartást egy hangulatos közös kajálás zár, mely során mindenki a saját maga által szeretettel elkészített ételét dobja be a közösbe.
Péntektől kicsit megváltozik a helyzet, ugyanis elutazik a füvesember 10 napra. Készségesen felajánlotta old timer VolksWagen furgonját, hogy jöjjek-menjek vele, de sajnos még nem érkezett meg Magyarországról az otthon felejtett nemzetközi jogsim, a rendőrök pedig nagyon háklisak itt, így addig valahogy meg kell oldanom, hogy elkerüljek innen a senki földjéről, ahol még a busz sem jár. Túl sok tervem még nincs az elkövetkezendő időszakra, de ehhez az is hozzá tartozik, hogy igencsak pénzem szűkén vagyok már, illetve nagyjából mindegyik spirituális utazásomból azt a legfőbb üzenetet és házi feladatot kaptam, hogy kicsit jobban engedjem el az irányítást, és bízzak a történésekben, a Létezésben, hiszen már olyan sokszor megmutatta számomra Gondviselését. A „rendezvények” alkalmával jó pár nyitott és kedves emberrel megismerkedtem, így már vannak is programkezdemények, most azt hiszem hátradőlök, és átengedem magam a pillanatnak és a Gondviselésnek.
Több képhez kattints IDE