ITT KEZDŐDIK. Továbblépés: Bejegyzés végén ÚJABB BEJEGYZÉS-re kattintva

Budapest Airport

Itt ülök a reptéren, várva a beszállásra. Azt hiszem elmondhatom, hogy ilyen szervezett még soha életemben nem voltam. Ma délelőtt picit ide...

Megérkezés Thaiföldre

Az elmúlt három éjszakát, különböző buszokon töltöttem, ami azt jelenti, hogy három napja nem aludtam rendes ágyban. Az első éjjel egy thai lány mellett ültem, akinek a barátai a szomszédos székekben ültek. A busz nagy része környékbeliekkel volt tele, amiből arra következtettem, hogy tuti jó áron vettem meg a jegyem. A második és harmadik éjszakára már olyan jól elfáradtam, hogy szinte teljesen végigaludtam az utat.

A Laoszból Thaiföldre való átkelés szintén átsétálós mutatvány volt. Még a laoszi oldalon, az útlevél kontroll és kiléptetés után vettem az utolsó Kip-emen egy Spy Wine Coolert – ízesített fröccs sörösüvegben, sörnél is kisebb alkoholszázalékkal – és nagy lazán gondoltam átsétálok vele, itt már úgysem kérnek baksist, meg ez amúgy is nagyobb határ, és a thaiok pedig végképp nem csinálnak ilyet. Amint megvettem kedvenc piám és megyek tovább, jön egy következő kapu, ahol ’overtime’(túlóra) címszóval 9000 Kipet kértek, ráadásul fizetést igazoló blokkal megtámogatva… na lám, hova fejlődünk :) Mivel nem volt már Kipem, adtam egy dolcsit, azt’ szevasz. A thai útlevélkontrollnál egy mogorva, idősebb férfi ült, mégis merészkedtem megkérdezni, hogy miért csak 2 hónapot pecsételtek be az útlevelembe, amikor úgy tudom, hogy 3-at is lehetne. Biztosított arról, hogy én tudom rosszul, és hogy a vízum 60 napos, mégis amikor újra kinyitottam az útlevelem és megnéztem az újdonsült pecsétet, február 7-ig szólt az eredeti Január 17 helyett… Juhéééé – nagyon örültem, mert ezzel megkímélt egy vízum meghosszabbítást igénylő tortúrától, ugyanis Januárban lesz egy Misztikus hastáncnak nevezett egy hetes kurzus Koh Phanganon, amin mindenképpen szeretnék részt venni, hiszen már többen is ajánlották. Egy egyiptomi nő tartja. Koh Phangan, amely Thaiföld dél-keleti részén helyezkedik el, nem sokkal Koh Samui, a nagy turistaparadicsom felett, azon kívül, hogy helyet ad a világhíres ’full moon’ (telihold) partynak, számos spirituális és jóga központ színtere is. A két legfőbb, ahogy én tudom az Agama jóga, amit egy bolgár férfi csinál és aminek mellesleg Magyarországon is van iskolája, valamint a Sanctuary elnevezésű központ, mely élénk jóga és közösségi élete mellett számos méregtelenítő és koplalási diétával, kúrával és masszázzsal kényezteti az oda keveredő vendégeket. A Sanctuaryt a Full moon party helyszínéről lehet megközelíteni, kizárólag hajóval. Erről a helyről már 2, 5 éve, Indiában is hallottam. Van aki ezt preferálja jobban, van aki az Agamát, én mindenesetre mindkettő helynek adok majd egy lehetőséget. Az Agamában tartanak 10 napos elvonulást a Sri Ramana Maharsi és így az Advaita tanításokat és tradíciókat követve. Akit ez bővebben érdekel, ide kattintva elérheti a leírást. A szigeten vannak még egyéb más jógaközpontok és olyan helyek, amik kifejezetten 10 napos Vipassana elvonulásnak adnak otthont. Ezek bentlakásosak, és a program reggel 4kor kezdődik egy nagyjából 3 órás ülő meditációval. Semmilyen szóbeli és egyéb kommunikációs megnyilvánulásra nincs lehetőség ez alatt az idő alatt, és ez mindkét féle elvonulásra igaz. Ha valami nagyon fontos kérdésed van, azt írásban adod át a vezetőnek. Amikor Luang Prabangban voltam, a szerzetesek nagy része pont egy ilyen Vipassana elvonuláson vett részt. Ennek óriási tradíciója van errefelé. Gondoltam én is, hogy részt veszek egy ilyenen, de végül arra jutottam, hogy a fárasztó hosszas ülés helyett, inkább vidám és felszabadító dolgoknak, mint például tánc tanulásának szentelem az időm.

Bangkokba reggel érkeztem meg, kivettem egy szobát, hogy valahogy egybeolvasszam a két csomagom és lezuhanyozhassak, majd este indultam is tovább Dél- Nyugatra, a Khao Sok Nemzeti Parkba. Miután felvettem a Bangkokban hagyott cuccom a régi hátizsákommal, azon filóztam, hogy most ezzel a sok mindennel mit kezdjek. Az itt vásárolt húzható hátizsák nem igazán vált be, mert a görgői nagyon gagyik, és a csatjai egy része eltört. Visszavittem oda, ahol vettem, kicserélték a csatokat és elhajtottak a fenébe. Azonban ezzel nem voltam túlzottam kisegítve, ugyanis tudtam, hogy ezzel a minőséggel, csak idő kérdése, hogy mikor tapasztalok újabb meglepetést. Épp a Khao San környékén hurcibáltam magammal az üres táskát és próbáltam eladni a használt cuccok standjánál – sikertelenül – amikor beszélgetésbe elegyedtem egy svéd 50-es férfival, aki abból él itt, hogy a Bangkokban megvásárolt aranyat és drága köveket Koh Samuin eladja 10-szeres áron a turistáknak. Elmagyarázta, hogy hol tudom ezeket olcsón megvenni, én pedig elmeséltem neki, hogy valahogy meg kellene ettől a táskától szabadulnom, mert kettő van, bár még én magam sem tudom, hogy a húzósat válasszam, vagy a kényelmetlen, ám strapabíróbb hátizsákot. Mindeközben egyre jobban megtetszett neki a kistáska, és megvette tőlem annyiért, amennyiért én vettem. Így volt 3 hétre egy táskám, teljesen ingyen. :) ez nem rossz ám :). Lecseréltem egy-két igencsak használatban levő ruhadarabomat újakkal, majd elindultam fülbevaló vadászatra, merthogy az a gyengém. Találtam is egy helyet, ahol pont olyanokat lehetett kapni, amilyet szerettem volna, majd a slusszpoén az volt, hogy azon felül, amit kiválasztottam, elcseréltem még egyre a fülemben lógó darabot. Nagy nehezen sikerült mindent belepasszírozni a hátizsákomba, majd megjött értem egy srác, hogy a buszhoz kísérjen. Kérte, hogy sétáljak, azonban rábiccentve a motorjára és rámutatva a nehéz csomagomra, egy mosollyal kottázta a szándékom, így percek múltán együtt robogtunk a motorján.

Az egész buszról én tartottam egyedül Khao Sokba, így mindenkit kiszállítottak a desztinációjának megfelelően és továbbirányították egy következő mini buszra. Egy 35 körüli jóképű spanyol tengerészfiú ült mellettem szőke vállig érő hajjal, napbarnított testtel, világító kék szemekkel. Kezdetben elég mogorva volt, nem igen beszélgettünk, aztán mikor meglátta az Osho könyvet a kezemben, onnantól be sem állt a szája. Az ő táskájában is pont ugyan ez a könyv lapul - mondta. Mesélte, hogy mennyi helyen járt már, és hova érdemes menni, én meg csak ámuldoztam, ugyanis ez a férfi, szinte egész Dél- Kelet Ázsiát bejárta, hol motorral, hol hajóval, hol busszal. Az év egy részében tengerészként dolgozik, majd 4-5 hónapot utazgat. Végigbeszéltük az összes indonéz szigetet, az ajánlásaival fűszerezve, majd elaludtunk. Az éjszaka közepén szállt le a buszról, ugyanis Koh Tao-ra tartott.

A Surat Taniból Khao Sok Nemzeti Parkba tartó minibuszon, rajtam kívül még 2 turista utazott, a többi mind helyi, így elég csendes helynek ígérkezett. És így is lett. Itt egy magyar ismerőssel találkozva, részesülhettem abban a kegyben, hogy egy igazi barátságos és kedves thai család bungalójában tölthettem el pár napot. A gyönyörű párnak 2 gyermeke van, 3 kutyája, jópár macskája és egy óriási varangyos békája, aki már évek óta velük él szabadon, és ha el is kóborol, mindig visszatér ide. A konyhában nagy rend van és tisztaság. A háziasszony beengedett, hogy nézhessem, ahogyan főz, így ellestem néhány praktikát, ugyanis közben a thai konyha nagy rajongója lettem. Hihetetlen gyorsan összerittyentette az egyszerű, ám mégis nagyon finom ételeket, csak úgy lestem. A férj napközben a ház körül tevékenykedik, ám amikor főzés van, készségesen segít előkészíteni a hozzávalókat. A kislányuk nagyon édes, 10 év körüli, és igazi kis huncutka. Lerí az arcáról, hogy mindig valamiben mesterkedik és a mosolya mögött valami kópéság rejlik. Délutánonként a háziak össze szoktak ülni a környékbeli gyerekekkel közösen házi feladatot írni. Egyik nap az apuka elvitt magával a furgonja platóján, amint a helyi piacra igyekezett. Na itt aztán tényleg nem volt fehér ember és láttam olyan csodagyömölcsöket, amiket még soha. De igazából mindent árultak a zöldségektől kezdve, a húsokon és a különféle édességeken át egészen a ruhákig és kozmetikumokig. A bungaló mögött már a Nemzeti Park kezdődik, hihetetlen gazdag vegetációval, a környéken pedig akármerre nézel, hasonló karsztkúpok találhatóak, mint Vang Viengben – vagyis a viszonylagos semmiből egyszer csak kimagasodik egy hatalmas formabontó kúp, különféle alakokban. Az úton sétálva néhány kinyúlt kígyón lépdelsz át, vagy csak úgy tűnnek, miközben a napon sütkéreznek, nem tudom. A kert maga is egy oázis, tele szebbnél szebb virágokkal és a természet folytonos muzsikájával, 0-24-es ügyeletet tartva, melyben hol a madarak, hol a tücskök, hol a gekkók, vagy mindez egyszerre énekelnek kánont. Itt aztán bent vagy a dzsungelben, igazán.