Nos hát újra úton vagyok. Imádok buszon utazni napközben. Ilyenkor jönnek a legjobb gondolatok. Ez ismét egy remek alakalom arra, hogy összegezzem magamban az elmúlt időszakot és levonjam belőle a tanulságokat. Elhagyom Thaiföldet óriási szeretettel a szívemben és sok izgalmas emlékkel a lelkemben. Kicsit bizsereg a testem, kalimpál a szívem, de tudom, hogy újra visszajövök. Közel egy hónapot töltöttem el Koh Phangan szigetén, mely idő alatt az ittlét minden féle formáját megtapasztalhattam. Először szülői közelségben, majd otthoni barátokkal, aztán egyedül, végül pedig egy olyan varázslatos helyen, ahol minden adott ahhoz, hogy tabuk nélkül kibontakozzon az, aki vagy valójában. Az ezután Koh Taon eltöltött pár nap, Koh Phangantól kb 2 órányi hajóútra végképp megkoronázta az ittlétemet, főleg hogy 3 éve ezt a szigetet is úgy hagytam el, hogy ide még mindenképpen visszajövök. Beteljesült álom...
Ezek a maláj buszok fantasztikusak! A legjobbak, amiken valaha is utaztam. A határátkelés megint csak a vicces átgyaloglós volt, ámbár eggyel komolyabb kiadásban.
Este 11 óra volt, mire megérkeztem Kuala Lumpurba, Malajzia fővárosába. Gyorsan kerestem egy olcsó szállást a kínai negyedben, majd elindultam körbenézni. Azt hittem már nem sok életre lelek, de ehhez képest a város hihetetlen elevenséggel pulzált. A piac még javában kínálta portékáit, aminek nagyon örültem, mert ez az egyik kedvenc helyem vásárlás szempontjából. Szerintem sokkal jobb, mint például a bangkoki. Már az első perctől kezdve szembesültem azzal a kérdéssel, hogy vajon 2 éve is ennyire mosolygósak és kedvesek voltak a maláj emberek, vagy én változtam ennyit? Mert itt vmi nem stimmel, nem így emlékeztem, legalábbis hogy ennyire jófejek. Már a buszon ide fele is éreztem a törődésüket, odafigyeltek rám, segíteni próbáltak, főleg egyetlen fehér ember révén. Aztán amikor megérkeztem és hirtelen be kellett, hogy tájoljam magam az emlékezetem alapján, térkép nélkül, egyszer csak odalépett hozzám egy bácsi, és megkérdezte, hogy segíthet e. Elbeszélgettünk egy kicsit arról, hogy mi merre hány méter, aztán gondoltam felajánlja szolgáltatását, mint taxi sofőr, de nem. Elköszönt, és azt mondta vigyázzak magamra. Már éjfél fele járt, amikor elértem a Bukit Bintang városrészbe, ami plázáktól és drága hotelektől hemzseg. És nolám itt is óriási élet, élő koncert az egyik pláza előtt, némely bolt még mindig nyitva, bárok, kávézók, mintha nappal lenne, csak lekapcsolták a lámpát :) Annyira élveztem, hogy teljesen elfeledkeztem a fáradtságomról és óriási mosollyal az arcomon rendületlenül sétáltam jó nagy körívben a híres Petronas ikertorony felé. Éjjel fél kettő lehetett mire visszaértem taxival a kínai negyedbe, kora reggeli kelés után egész hamar kiértem a reptérre, majd irány Bali.
