Vientien, Laosz fővárosa, merőben eltér minden eddigi, általam látott laoszi régiótól. Egy igazi kedves, pezsgő, kissé nyugatias, és igencsak fejlődésben lévő város, a maga 234 ezres lakosságával. Ugyan Laosz egy kommunista ország, de itt nyoma sincs mindennek. Dübörög a kapitalizmus, épülnek sorra a szállodák és vendégházak, valamint minden sarkon francia pékség van. Vientien nem volt mindig főváros, ugyan a 16.században a buddhista tanulmányok központjává vált és ekkor épült megannyi temploma. Ez az időszak nem sokáig tartott, hiszen később a háborúk alatt szinte teljesen feledésbe merült, mindaddig, amíg a franciák 1867-ben megvetették itt a lábukat, és kinevezték Vientient a francia védnökség fővárosának. Az 1930-as években még csak 9000 lakosa volt. Körülbelül 30 éve fejlődik és létezik újra a város. Elég sok külföldi él itt, akik egyszerűen itt ragadtak, hiszen Vientien egy valóban szeretni való és élhető hely. A központjában megannyi kedves bár, étterem és szállás található, ebből kikerülve azonban már nem igen találsz angolul beszélő laoszit. A centrumban sokan vannak, de mégsem zsúfolt. Szinte elképzelhetetlen, hogy pár hét utazás és rizses ételek után mekkora felüdülés ez a város, a friss, meleg és ropogós francia bagettjeivel és finom csokis és gyümölcsös süteményeivel. hmmm…. Úgyhogy igaz, eddig jól tartottam magam a búzaliszt mentes étkezésben, azonban itt ellenállhatatlan a kísértés a finom Európai ízek és péksütemények iránt. Ilyenkor jön a hamburger és pizza, ami amikor ott van töménytelen mennyiségben, nem kell, de ilykor az ember egyszerűen vágyat érez rájuk.
Volt szerencsém egy itt élő, főleg angolokból és amerikaiakból álló idősebb csapattal megismerkedni, akik azon okból verődtek össze, hogy ’hash’-eljenek. Még sosem hallottam ezt a szót, ezért hosszú ideig tartott elmagyarázni mit is jelent, de még most sem tudom egészen biztosan. Valami mozgalomszerű, társaságformáló, fedezd fel a környezetet dolog, mely 1 órás mindössze, és az egyik tag által kialakított jelek után szaladnak, sétálnak, vagy bringáznak a bandabeliek, nagy adag sörrel a kezükben és óriás mosollyal az arcukon. Ez egy olyan alkalom a héten, amikor kiadhatod a fáradt gőzt, és ami visszavisz a gyerekkorodba, ahol csak úgy szaladgáltál le és fel, örültél az életnek. Ezt visszaidézendő találták ki ezt a mozgalmat, ahova az egyetlen belépési követelmény a humorérzék. Számos nagyváros helyet ad ennek az eseménynek. Akit érdekel további infó erről, ezen a linken talál angolul: http://www.gthhh.com/
Egy 75 év körüli bácsival beszélgettem erről a hash dologról, aki már 4 hónapja él itt a thai feleségével és lányával, merthogy Thaiföldről végleg kiutasították. Ha jól emlékszem, 30 éve jött el Angliából, mindent maga mögött hagyva. 4 évet élt Kummingban, Kína déli tartományában, és csak megerősíteni tudott abban, hogy nem véletlenül van a bakancslistámon. Szerinte egész Kínából az a legfantasztikusabb hely. Én még egy teaelőadáson hallottam a térségről, megannyi képpel illusztrálva és már az annyira lenyűgözött, hogy nem hagy nyugodni a gondolat, hogy majd egyszer oda is elmegyek. Itt ugyan közel vagyok már hozzá, de a vízum kicsit hosszadalmasabb, meg egyébként is most már a nyugis helyemre vágyom. :)
A város egész a Thai határon helyezkedik el, így ha lesétálsz a Mekonghoz – melyet hosszú töltés és a tetején igényes sétáló út övez – a túloldalon már Thaiföldnek integetsz. Ennek kísértésében Krishna úgy döntött, hogy inkább marad, megvárja a készülőben lévő vízumát és usgyi át. Én azt gondoltam azért tartogat még valamit számomra Laosz, így 2 nappal később tovább indultam a ’tubingolás’ fővárosába, Vang Viengbe.
Az alábbi képre kattintva találsz még többet....
