Az új évvel valami új születik, és ebből következően valami meg is hal. Épp úgy, ahogy minden pillanat az életben halált és egyben újjászületést is jelent. Az évforduló egy remek alkalom arra, hogy számot vessünk azzal, ami elmúlt, és kicsit magunkba szállva elmélkedjünk azon, hogy miben szeretnénk jobban kiteljesedni és újjászületni. Ezzel a feltöltekezéssel egy nagyobb lendületet kapunk az elindulásra. Én is így tettem. A mottóm ez évre: ÖRÖM, NEVETÉS, TÁNC, JÁTÉKOSSÁG, OLDOTTSÁG…
A szilveszter éjjel nagyon spontánul alakult, ugyanis egy extra last minute jegynek köszönhetően baráti közelségben ünnepelhettem, ami nagyon sokat jelentett. Dóri, Ati és Alex a csodával határos módon keveredett le az éjjel Phanganra, ugyanis 13 órakor érkeztek meg Bangkokba, minden járat tele volt Samuira, csak a 20 órai géppel tudtak eljönni és az utolsó hajó 17 órakor jött Samuiról. Ebből a sakk mattból ők mégis nagyon ügyesen megoldották, én pedig az utolsó pillanatban a csendes szilveszterezés helyett, pontban éjfélre beestem Haad Rinbe, a Full Moon party fővárosába egy spanyol barátom segédletével, ugyanis szabad taxi nem volt már, az utak tömve voltak emberekkel és taxikkal, amikből csak úgy lógtak ki az emberek, tetejéről, oldaláról, mindenhonnan. Kész káosz uralkodott mindenhol. Aznap nem 30, hanem 50 ezer! ember tombolt az öbölben, a különböző zenei színtereken. Volt nagy móka és kacagás, örültünk egymásnak nagyon, Haad Rin pedig hozta a szokásos elvetemült formáját, ahol egy kis idő elteltével már nem lepődsz meg semmin.
Szüleimmel 2.-án érzékeny búcsút vettünk egymástól és elhajóztak a szigetről. Összességében azt mondhatom, hogy a lazaság hadjárat sikerrel járt. Apu azt nyilatkozta az utolsó nap, hogy még sosem volt ilyen, hogy ennyire nem foglalkozott volna semmivel. Anyu az utóbbi szállásunkat egy kicsit kifogásolta, de a harmadik napra már ő is jól aludt. Egyszóval jól érezték magukat elmondásuk szerint és én ennek nagyon örültem.
Még azon a napon, hogy az ősök elmentek, bungaló keresésre indultam, ahol eltölthetem az időm a tánctanfolyam kezdetéig, bár úgy volt, hogy aznap este Krishna dzsungelben bérelt full extrás kecójában héderelek, azonban örömmel jelentem, megtaláltam A BUNGIT, így nem akartam egy nappal sem halogatni a beköltözést. Thong Sala (főváros) és az Amsterdam Bar között helyezkedik el nagyjából félúton, kicsit közelebb Thong Salahoz, kb 5 percre mindkettőtől, vagyis innen minden könnyedén elérhető. A többi helyhez képest itt a bungalók tágas területen fekszenek, nincsenek összezsúfolva, így mindenkinek megvan a saját tere. Ahogy észrevettem többen is hosszabb időre tartózkodnak itt, nem véletlenül. Egy gyönyörű öbölben fekszik, közvetlenül a tengerparton, a pálmafák tolongó árnyékában, szemben két kis sziget látható, jobb oldalról pedig egy sziklás kiszögellés nyúlik a tenger ölelésébe, ami még inkább megspékeli a látványt. A tenger itt nem hullámos, hanem nyugodt és kellemes, így teljesen ideális az úszásra.
Pont egy csodaszép naplemente kellős közepén volt alkalmam lefoglalni a szállást, ami végképp meggyőzött az itt maradásomról. A helyi Mamma óriási arc, mindenkivel bratyizik, nagy hangja van, éles hanglejtése és széles csípője. Az első éjszaka egy pók úgy gondolta, hogy lakótársamul szegődik, de egy kis segítséget kérve kitessékelték a ’fürdőszobámból’, ugyanis ez nem egy vékonyka lábú kaszáspók volt, hanem egy termetes madárpóknak kinéző vérengző fenevad, amitől már bennem is megindult az adrenalin termelés.
A bungaló maga egyébként teljesen egyszerű, fából készült, van benne WC és hidegzuhany, közvetlenül a parton fekszik, és a tengerre néz. Ez a kilátás az erkélyemről:
Reggeli jógázásom alkalmával az óriási kókuszpálmák árnyékot nyújtó lombkoronája felé nyújtózkodom, hogy ’megérintsem’ kókuszdióit, majd meghajlok a tenger nyugalmat árasztó nagysága előtt, végül megköszönöm az egybefüggő pázsitszőnyegnek, hogy szilárd talajt biztosít a talpaim alatt.
Egy másik napon egy varangyos béka költözött be a ’fürdőszobámba’ (vagy én költöztem be az ő territóriumára), de hallgatólagos megállapodást kötöttünk, hogy békén hagyjuk egymást, így hagytam ahol volt, olyan békésen üldögélt. Igazából először egy szarkupacnak néztem.
Idő közben Dóriék is lépni akartak a szigetről, de Ati gyomorrontása miatt további 1 nap ittlétre kényszerültek, majd még egy, majd még egy… Ők is ide jöttek lakni, ahol én vagyok – mert előtte Haad Rinben szálltak meg – és szintén el voltak ájulva a helytől. Végül összesen 6 napot tartózkodtak a szigeten, majd ők is elhajóztak.
Kezd kialakulni egy olyan reggeli rutin, hogy egy kis jógázás után elmegyek egy nagyot úszni, általában a sziklakiszögelésig, vagy még az után, majd finom helyi gyümölcsökben gazdag reggeli és kezdődhet a nap.
Az Agama Jógaközpontot még mindig nem sikerült meglátogatni, mert itt egyszerűen annyira jól elvagyok, hogy nehéz rászánni magam, de most már lassan tényleg eljön a pillanat, hiszen a tánc tanfolyam közeleg. A napjaim leginkább strandolással, olvasással, és csavargással telnek a szigeten, illetve most volt pár nap szerencsém Dóriék társaságában élvezni mindezt. Esténként pedig néhány füstölő és spy wine cooler társaságában élvezem a látványt, ahogy a nap nyugovóra tér, vagy épp a monszun hangját hallgatom.
Béreltem egy robogót az itt tartózkodás idejére, így minden könnyen és gyorsan elérhető. Egyik nap egy főzőiskolát kajtattam a fővárosban, de épp szünetelt pár napig, a helyiek pedig annyira édesek voltak, hogy maguk mellé állítottak, mialatt főztek és magyarázták, hogy mit és mennyit tesznek az ételbe. Így most oda járok enni, mert olcsó is, és közben ott állok a Mama mellett, aki nagyban mutogatja, hogy készül a megrendelt ételem. Az időjárás elég kiszámíthatatlan, van hogy pár napig szikrázó napsütés, majd beborul, és úgy esik, mint ha sose akarna elállni.
Mostanra már egész jó haverok lettünk béka komával. Néha átköltözik a fürdőszoba egy másik pontjára, majd értelmesen mered tovább maga elé. Minden este elmegy és reggelre hazatér. Mindig örömmel köszöntöm, amikor újra látom.
Az összes kép megtekintése ITT
